InfoBlog

Írások az üzleti és a tudományos világból
Tags >> mezőgazdaság

Elnéztem itt az elmúlt napok eseményeit, hallgatva a kidagadó erekkel érvelő, félművel EP képviselőket (tisztelet a nagyobb számú kivételnek!), s meg kellett állapítanom, hogy egy kis fejszámolással azért vannak még itt lehetőségek.

 

Kell-e nekünk olyan politikai és pénzügyi rendszerek szabályaihoz igazodni, amelyek akkor is adnak pénzt, ha nem kell? - Ami azért kell(ene), de nem ilyen áron...! Szerintük meg nagyon is szükségünk van rá. Csak éppen adjunk el mindent. Ahogy Romániában tették. Közben minősítgetnek minket. Lefele. Bárhogy is állunk, bármilyen kemény legyen is a reformok sora, a minősítés sosem a pozitív irányba történik. Bóvlik lettünk. De ki(k)nek a szemében? Akik az amerikai Kongresszus pénzügyi bizottsági vizsgálata előtt csupán annyit tudtak nyilatkozni, hogy "Ez kérem, csak egy vélemény. Nem kell komolyan venni és ránk hallgatni!"

 

Közben Portugáliát magasztalják a végrehajtott kezdeti pénzügyi reformok sikeressége miatt... no, azért azt se feledjük, hogy éppen a kormányfőjük jelentette be (2012.01.21.), hogy már csak hetek választják el Portugáliát a görög sorstól és egyelőre nem, hogy a kiutat, az előrét sem látják...

 

Az persze senkit sem zavar egy percig sem, hogy a korábban (mondjuk úgy 20 éve) felvett hiteleket már régen visszafizettük, csak valamiért mindig marad egy kicsi.. ami nagy. Egyre nagyobb és több. Ezt uzsorázóéknál nemes egyszerűséggel rodázásnak hívják, s hazánkban a Btk. is bünteti. Az EU és az IMF nem. Ők szeretik. Mert ebből élnek.

 

A strassbourgi Európai Parlamentben azért vannak jópáran, akik szimpatizálnak velünk e vészterhes időkben (pl. Írország, Litvánia, Lengyelorzág, Románia, Belgium stb.), mert józan ésszel felismerték, hogy ezek a törvényi részletkérdéseken való "szőrözések" már valójában nem is a magyar gazdaság állapotáról vagy a reformfolyamatok támogatásának pénzügyi kérdéseiről szólnak, hanem a névtelenségbe burkolózó (de azért jól ismert politikai irányvonalat képviselő) szerzők külső támogatáskeresésének szomorú színdarabjáról. Nem csak nemzeti szinten. Globális szinten, ahol már jól látszanak az egyre dagadó Európai Unió mélyen tátongó sebei. Ráadásul a külföldi sajtóvisszhangok alapján (így pl. Al-Jazeera) további olyan államok is kifejezték szimpátiájukat, amelyeknek nem éppen a legjobb pajtásuk sem Amerika, sem az IMF. Viszont pénzük van, olajuk van. Rengeteg. Termőföldjük annál kevesebb.

 

És ekkor érkeztünk el oda, hogy gondolkodjunk egy kicsit másképp és vegyük a puszta gazdasági érdekeket! (Nem mintha az EU vagy bárki, aki éppen a torkunkat akarná elvágni, nem ezt tenné...!)

 

Élelmiszer- és ivóvízválság van sok helyen, ahol még nincs, ott majd 1-2 évtizeden belül lesz. Ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája nem csak az éhező Afrika, India vagy Bangladesh, hanem a fejlett európai államok "ipari" élelmiszerei. Soha annyi állományjavítót, térfogatnövelőt, ízfokozót, mesterséges aromát, mesterséges szinezőanyagot, stabilizátort és ki tudja még mit nem adtak el, mint napjainkban. S a fogyasztó veszi is, mint a cukrot! Mert egyfelől nincs helyette más, másfelől pedig jó, ha cukrot venne, de már abból is csak az izomerjét (izo-cukor vagy izo-glükóz) kapja.

 

(Csak érdekességképpen, hogy egyes eper ízű tejtermékek lehet, hogy nem is láttak soha zamatos epret/szamócát, mert létezik egy ausztráliai fafajta, amelynek kérgéből eperízű kivonatot tudnak nagy mennyiségben iparilag előállítani! De ne borzasszunk el senkit ilyen durva példával, a szőrös disznóparéj magja véletlenül nagyon hasonlít a mákra, s 30%-ig keverve a fogyasztó észre sem veszi a különbséget... - már, ha nem tanult valaha növénytant és nem tudja kiszúrni a zacskóban.)

 

A válság fenyegető közeledtét felismerve néhány élelmesebb (és tehetősebb) fejlett állam egyre intenzívebben vásárol a harmadik világban, főként Afrikában termőföldeket, hogy állampolgáraikat még jókor bebiztosítsa, ha eljő a baj. Ha másra nem is, de azért oda kellene figyelni, vajon mi célból vesz pl. Japán, Szaud-Arábia, Kuwait vagy éppen Oman egyre nagyobb termőföldeket Afrika szívében? Nem tudják hova költeni a pénzüket? Lehet. De azért lássunk a dolgok mögé egy kicsit...!

 

Évtizedekig tanították nekünk, hogy Magyarország agrár ország. Kiváló adottságokkal. Ez így is van. A világ élvonalába tartozunk a megművelhető földterület arányával (66,2%), s az átlagos termőföld potenciálunk - a nagy arányú és egyre erősödő ütemű földkivonások (itt: telekkisajátítások, autópályák, lakóházak, zöldmezős ipari beruházások stb.) ellenére is - még ma is igen jelentős. Majd az '50-es évek végétől, a nagy iparosítással egy időben már szemlesütve csak "agráripari" ország lettünk, hogy felzárkózzunk a fejlett Nyugat mögé, végül napjainkra a 3,5%-os GDP-ből való részesedéssel már "iparivá" fejlődtünk.

 

De van saját iparunk? Van... valahol biztosan... Ezt felismerve, a Kormány is kezdi deklarálni (lásd. Darányi terv), hogy kéne valamit kezdeni magunkkal, a földjeinkkel, meg a munkanélküli, korábban a mezőgazdaságból megélő vidéki népességgel. (Hangsúlyoznám, aki korábban ebből élt! Nem pedig a lázálomban született 300.000 újdonsül biogazdálkodó projekt alanyaival, akik tehenet sem láttak még életünkben 2 m-nél közelebbről!)

 

NEM kell eladnunk senkinek semmi, földet pláne nem! De az abból megtermelt terméket igen. És pont itt lenne az a gazdasági potenciál, amit nem igen keresünk még ma komolyan. Mert nekünk Európához kell tartoznunk! "Európaiak vagyunk." - Nem mellesleg Európa és nemzetei még a történelem homályában sem voltak, amikor az első kalandozó törzsi csapatok már át-átlépték a Kárpátok hágóit... és mi már aktív kereskedelmet folytattunk mind az akkori kor népeivel. Akkor ők voltak azok, akik "számítottak". Ők meg számítottak ránk!

 

De a korokkal a népek, nemzetek is változtak és most "idegen testként" próbálnak minket kezelni Európában. Kettős mércével mérnek, ahogy azt sokszor bemutatták már. De miért? - Csak nem azért, mert mi a csonka egyharmadon is többször lábra tudtunk állni? - Ahogyan a parlamenti pour parler-ban egy skót képviselő fogalmazott: "nem kellene a magyarokat bántani, mert őket egyszerűen nem lehet legyőzni! Ezt a történelem is bebizonyította már."

 

Vagy azért, mert sem nyelvünkben, sem kultúránk gyökereiben nem tartozuk szorosan a minket körbevevő államokhoz - sokszor azért elmondhatjuk, hogy "hála a Jóistennek!" -, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy az erőszakosan elvett saját írásrendszerünkkel megfejthetőek a sumér ékírások vagy egyes kínai írásjelek szoros hasonlóságot mutatnak a rovásírás karaktereivel (vö.: Varga Csaba írásai!).

 

Az okok keresése itt és most teljesen felelsleges!. Adva van egy helyzet, ehhez kell(ene) alkalmazkodnunk és alakítanunk a politikánkat!

 

A radikális Jobbik "szakadjunk el Európától!" - törekvése megfelelő háttértámogatás nélkül teljesen értelmetlen felvetés. Ugyanakkor, ha felismerjük az előbbiekben már említett folyamatok jelenlétét, akkor ebből előnyt tudnánk kovácsolni. Hiszen a KÉPLET EGYSZERŰ: vannak problémák, még ha erről nem is veszünk még tudomást. Mondjuk világméretűek. És ha nemzetek mozognak a bajok orvoslására (lásd. földvásárlás), akkor arra oda kéne figyelni!

 

És mi pont olyan adottságokkal rendelkezünk, ami enyhíthet ezen sok nemzet számára. Nem kell eladni semmit (vegyük Izrael példáját, ott senki nem vehet földet, mert a föld = Isten jelenléte, csupán 99 évre bérelheti), csak munkát, munkahelyet és ismételten magas színvonalú képzéseket teremteni (a megbukott bolognai folyamat helyén), majd, amikor anyagi kérdésekről, készenléti hitelmegállapodásokról megyünk tárgyalni, akkor előtte kész tervekkel felfegyverkezve a térképet 180 fokkal megfordítani. Szerintem ez azért nem annyira bonyolult feladat...


 

Ha reálisak akarunk lenni, akkor erre a kérdésre határozottan felelni nem lehet. Még a legnagyobb tőzsdeguruk sem mernek napjainkban jósolni, s a rutinos nagybefektetők sem tudják hova tegyék biztonságosan a pénzüket.Aki szereti a nagy kockázatokat, annak napjaink bizonytalan gazdasági környezete, a tőzsdék hektikus ingadozásai is tartogatnak lehetőségeket, ám azért nem mindenki szereti a kiszámíthatatlanságot! Ennek alapján eléggé borús kép tárul elénk. Vagy talán mégis lehet választani?


Ha a befektetési lehetőségeket, illetve az értékállóságot a szükségletek oldaláról próbáljuk megvilágítani, akkor nehéz választ kapnunk, hiszen szükséglet bármilyen dolog, áru, feltétel vagy körülmény, amelyet az embe­rek a normális élet folytatása, illetve fenntartása érdekében igényelnek, használ­nak vagy fogyasztanak. Természetszerű, hogy ezek körét senki sem határoz­hatja meg mások számára, mert az egyes személyek szükséglete szubjektív tényezőktől függ és időben változik (van, aki a már megszereztt vagyonának megőrzését tekinti szükségletnek, míg másoknak a mindennapi étkezés a legfontosabb).

 

Tény az is, hogy az emberi szükségletek kielégítéséhez erőforrásokra van szükség, még ha rendkívül bizonytalan gazdasági körülmények között kell ezeket kielégíteni. Az értékképző és szükséglet kielégítő legfontosabb erőforrás maga a föld, amelyet a klasszikus közgazdasági irányzatok is a társadalom gazdagságát meghatározó alapvető gazdasági té­nyezői közé sorolnak.

 

A földdel azonban egy nagy baj van: szűkösen (illetve korlátozottan) áll rendelkezésünkre. Ha arra gondolunk, hogy mennyi eladó vagy parlagon álló termőföld van országszerte, nem is tudjuk elképzelni mi is az a tényleges szűkösség. Pedig maga a szűkösség olyan helyzet, amikor a szükségletek kielégítéséhez szükséges összes javakat és szolgáltatásokat nem tudjuk egyszerre megszerezni, vagyis döntésre kényszerülünk abban, hogy mely szükségleteiket, illetve azokat milyen idősorrendben elégítsük ki. A szűkösség általános és megszüntethetetlen jelenség, amikor is egyensúlyhiány van a szükségletek és a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások között.

 

A termőföld vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló készletből kell dönteni abban, hogy mely felhasználók igényét elégítjük ki, milyen mértékben és milyen idősorrendben. Egyes „optimista” gazdasági szakértők szerint az erőforrások (így a termőföld) szűkössége nem okoz súlyos korlátot a gazdasági növekedés számára, mert számos olyan tényező van, amely enyhíti, csökkenti, sőt esetenként meg is szüntetheti a szűkösséget (így pl. a technológiai újítások, a szűkös erőforrások helyettesítését elősegítő technológiák fejlődése vagy éppen a helyettesítés elősegítése a fogyasztásban).

 

A termőfölddel kapcsolatban azonban ezek a megoldások nem tekinthetőek megoldásnak. Bár a termőföldet állóeszköz jellegű, helyettesíthetetlen, multifunkcionális természeti erőforrásként tartják számon, mint minden más természeti erőforrás, éppúgy rombolásnak és ésszerűtlen felhasználásnak van kitéve. Ennek a legszembetűnőbb megnyilvánulási formája az ún. végleges földkivonás (házak, utak, ipari üzemek létesítése) mértéke világszerte egyre gyorsabb üteművé vált.

 

Gazdasági szempontból a termőföld azért is sajátos állóeszköz, mivel más állóeszközöktől eltérően:

  1. Nincs értékcsökkenése, sőt legtöbbször értéke folyamatos növekszik. Bár „elhasználása”, tönkretétele lehetséges, de megengedhetetlen, sőt az az adott társadalom számára végzetes lehet.
  2. A föld állaga, mezőgazdasági föld esetében elsősorban a termőképessége állandó védelmet, fenntartást igényel. Ez a kötelezettség akkor is terheli a tulajdonost, ha gazdasági célra nem használja a földet (földvédelem, talajvédelem). A földvédelem gyakran jelentős költséggel jár, amelyet a piac általában nem ismer el a mezőgazdasági termékek árában.
  3. A földterület alapvető tulajdonságai, tartós feltételei melioráció útján megváltoztathatók.

 

Emellett a termőföld tőkefelhalmozási, kincsképző, vagyonmegőrző szerepet is betölt. Ez a szerepe elsősorban abból adódik, hogy mennyisége korlátozott, hogy földet előállítani nem lehet és hogy csak csekély mértékben és óriási költséggel helyettesíthető (pl. intenzív földhasználattal, magas épületek emelésével vagy földalatti építkezéssel).

 

Gazdálkodási szempontból a termőföld minden tulajdonságának nagy jelentősége van mind a termelés költségeinek, mind a hozamok alakulása szempontjából. Általában a talajtani szempontból „jó” minőségű földek gazdasági szempontból is a legkedvezőbbek (nagy humusztartalom, jó szerkezet, kedvező vízgazdálkodási viszonyok), ám a föld értékét mégis gyakran nagyobb mértékben meghatározza a föld fekvése, mint a minősége. A fejlett piacgazdaságú országokban, ahol a mezőgazdasági termelést inkább a túltermelés veszélye jellemzi, a földminőségi különbségekre épülő földjáradék elméleteknek nincs jelentősége, annál nagyobb jelentőséget kap a területi elhelyezkedésből adódó ún. lokális járadék.

 

A föld értékelésénél elvileg, mint minden más erőforrásnál az ökonómiai értéket kell alapul venni. Egyszerűbben a termőföld esetében az elérhető bérleti díj tőkésített összege adja a föld értékét. Vagyis az éves bérleti díj összege (B) osztva a tizedes törtben kifejezett kamatlábbal (i). 

Vagyonmegőrző, kincsképző szerepe miatt a termőföld piaci ára a fejlett nyugati országokban az ökonómiai érték nyolc-tízszerese a hazánkban tapasztalható értékhez képest még akkor is, ha az utóbbi években a hazai földárak is emelkedő tendenciát mutatnak.

 

De miért is jó befektetés a termőföld?

 

Mert a nemes- és ritka fémekhez képest nem csupán mennyiségében korlátos, hanem az emberi szükségleteknek számtalan formáját kielégítő erőforrás és termelőeszköz. Az elmúlt évtizedekben leértékelődött mezőgazdasági termelés mára ismételten felértékelődött, ami az emberiség számára rendelkezésre álló összes művelhető föld arányának csökkenésével hozható összefüggésbe. Mára egyre nagyobb „állami” üzlet, hogy fejlett államok (Japán, Szaúd-Arábia, Kuwait stb.) termőföldeket vásárolnak a harmadik világ (elsősorban Afrika) országaiban, hogy növekvő lakosságukat élelmiszerrel lássák el (lásd. élelmiszerbiztonság).

 

Ésszerű gazdálkodással sikeresen ötvözhető az állóeszköz-jellegű erőforrás tulajdonsága a megújítható természeti erőforrás tulajdonsággal.

 

Miben tudunk mi segíteni?

 

A mi hivatásunk éppen az, hogy segítsük ügyfeleinket döntéseikben, amelyek a földvásárláshoz, illetve annak valódi termelőeszközként való felhasználásához kapcsolódik. Mi NEM a termőföld kereskedelem, közvetítés és a kapcsolódó szolgáltatások területén dolgozunk, ilyen tevékenységet nem is végzünk.

 

Viszont fő erősségünk, hogy szakmailag felkészülten segítsük Önt abban, hogy ha termőföldbe akar befektetni, akkor azt hogyan tudja a legjobb módon hasznosítani, segítünk eldönteni, hogy milyen hasznosítási módokhoz milyen beruházásokat célszerű megvalósítani, hogy a termőföld ne csupán vásárlás, hanem valódi passzív jövedelmet jelentő befektetés legyen.