InfoBlog

Írások az üzleti és a tudományos világból
Tags >> pályázat

Bár a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) honlapján a KEOP-on (Környezet és Energia Operatív Programok) belül még csupán a tervezett kiírás szintjén szerepel,  ám örvendetes tény, hogy ismét lehetőség nyílik a régi tájfajták megőrzésére irányuló programokra pályázni.

 

A TANDERA működése során elkötelezett a fenntartható életminőség kialakításában és missziójának érzi, hogy e programokban aktívan is feladatot vállaljon. Sok éves szakmai tapasztalattal és megfelelő kutatói háttérrel rendelkezik az ilyen jellegű programok kidolgozásában és szívesen együtt működik az ilyen irányú pályázatok menedzselésében is.

 

Fontos Önnek is a biológiai sokféleség megőrzése? Dolgozzunk együtt, hogy a környezeti fenntarthatóság ne csupán üzlet legyen!

 

 

A tájfajták megőrzésének és termesztésbe vonásának lehetőségei

 

A genetikai sokféleség ijesztő mértékű csökkenése az országhatárokon túlnyúló, az egész földet érintő probléma. A FAO 1995-ös felmérése szerint évente 50.000 kultúrnövény tájfajta (ökotípus) tűnik el a világon. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok megváltozása nálunk is végveszélybe sodorták a szórványként még meglévő ősi kultúrnövény tájfajtákat. Biztató, hogy egyre erősödik az igény a Kárpát-medence „őshonos” fajtáinak megmentésére, s ennek érdekében ismernünk kell történetüket, a történelem során játszott szerepüket, valamint jelen helyzetüket. A régi fajták begyűjtése és fajtafenntartása, továbbá a fajtabélyegek és tulajdonságok leírása a génmegőrzés feladata, ily módon a génmegőrzés nemzeti jelleget kapott. Az ősi tájfajtákat eredeti termőhelyeikről kiszorulva, parlagokon és egyéb elhagyott területeken vagy idős gazdák kertjeiben, horgosokban találjuk meg. Sajnos a génmegőrzés általában csak a fajták begyűjtésére korlátozódik, az adott fajta elterjedésének társadalmi-gazdasági vonatkozásait csak ritkán vizsgálja.


A génbankok, illetve a fajtagyűjtemények tájfajtái, valamint a nemesített fajták vad rokonfajai a nemesítői munkát is nagymértékben segítik. Az utóbbi években biztató eredmények születtek az  Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) hálózatába tartozó részek agrobiodiverzitásának, gazdálkodásának szoció-ökonómiai felmérésében (pl. Szatmár-Bereg, Dévaványa, Őrség-Vendvidék). A „génerózió” nyomon követésére, annak megállítására, illetve a kutatások koordinálására már számos nemzetközi egyezményt kötöttek, jöttek létre nemzetközi szervezetek. A növényi génforrások megőrzésének nemzetközi szintű koordinálását 1993. óta a Növényi Génforrások Nemzetközi Intézete (International Plant Genetic Resources Institute) végzi. A génmegőrzés terén elért eredményeket mutatja, hogy világ génforrás gyűjteményeiben több mint 4 millió tétel található.

 

Hazánk a Biodiverzitás Egyezménnyel (1995. évi LXXXI. Törvény) és a FAO Nemzetközi Egyezménnyel (2308/2003. (XII. 10) Kormányhatározat] összhangban végzi a hazai génforrás megóvását, fenntartását és a hozzáférés biztosítását. Felmérések szerint Európában jelenleg közel 1,9 millió génforrás tételt tartanak fenn gyűjteményekben. Az agrobiodiverzitás fenntartására és hasznosításra valamennyi európai ország nemzeti programokat dolgozott ki, ám az igazán hatékony megőrzéshez számos probléma kapcsolódik. Ezek egyik alapvető oka az, hogy a nemesítők és a génmegőrzéssel foglalkozók céljai és módszerei, de legfőként érdekei nem esnek egybe, bár mindannyian a genetikai variációk sokaságával dolgoznak. Amíg a génmegőrzéssel foglalkozó társadalmi és szakmai szervezetek és intézmények célja az, hogy a genetikai variációk minden lehetséges változatát felkutassák, addig a nemesítők a genetikai variációk sokaságából csak a nemesítés céljának leginkább megfelelő változatot keresik.

 

A tájfajták felhasználásának társadalmi-gazdasági jelentősége

 

Magyarország közel 4,7 millió ha olyan szántóterülettel rendelkezik, amelyen nagyrészt szántóföldi és kertészeti növénykultúrák termesztése folyik. Az agrobiodiverzitást 350 kultúrnövényfaj 4.000 elismert és termesztett változata jelenti. A 25 hazai génbankban 1.200 növényfaj közel 80.000 tétele, mint genetikai tartalék áll rendelkezésre, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés során a hazai génkészletnek csupán 35%-át hasznosítjuk, miközben ez a gazdaságilag kiemelkedő fontosságú gabonanövényeknél jó, ha eléri a 20%-ot. Ezek a gyűjteményekben őrzött, nem kihasznált genetikai tartalékok mindenképpen pótolhatatlan nemzeti értéket képviselnek a nemesítés, oktatás és kutatás számára.

 

A régi tájfajták megőrzésének és felszaporításának végleges és megnyugtató megoldását jelentené, ha bekerülhetnének az ÉTT-ken folytatott extenzív, nagyrészt organikus gazdálkodásába. Amennyiben sikerül az ilyen területeken gazdálkodó embereket érdekeltté tenni a néprajzi és agrártörténeti hagyományokon alapuló, régi tájfajtákat felhasználó természetelvű gazdálkodásra, úgy lehetőség nyílik a kultúrfaj-diverzitás megőrzésére.


Ezen túlmenően, a tájfajták újra köztermesztésbe vétele számos gazdasági előnnyel is járhat a hazai mezőgazdaság számára. A genetikailag ellenállóbb tájfajták egyfelől alacsonyabb termesztési (pl. növényvédelmi) költséggel termeszthetők, hiszen pl. az alakor búza szántóföldön bizonyítottan gyomelfojtó képességgel rendelkezik, másfelől a csökkentett vegyszerfelhasználás következtében a belőlük készített termékek nem csupán ízvilágukban, hanem értékes beltartalmukkal hozzájárulnak a fogyasztók élelmiszerbiztonságának növeléséhez.

 

Külön gazdasági előny lehet a vállalkozások számára, hogy a KAP előírásokban az egyes tájfajtákra vonatkozóan nincsen meghatározott kvóták, így termesztésük biztos kitörési pont lehet, hiszen a jövedelmezőség várható alakulása alapján gazdaságilag is reális alternatívát jelentenek a jelenleg válsággal küszködő tömegtermelésre épülő, egyoldalú termelési szerkezet diverzifikálására, a mezőgazdaság jobb piaci alkalmazkodásának elősegítésére.