InfoBlog

Írások az üzleti és a tudományos világból
Tags >> potenciál

Elnéztem itt az elmúlt napok eseményeit, hallgatva a kidagadó erekkel érvelő, félművel EP képviselőket (tisztelet a nagyobb számú kivételnek!), s meg kellett állapítanom, hogy egy kis fejszámolással azért vannak még itt lehetőségek.

 

Kell-e nekünk olyan politikai és pénzügyi rendszerek szabályaihoz igazodni, amelyek akkor is adnak pénzt, ha nem kell? - Ami azért kell(ene), de nem ilyen áron...! Szerintük meg nagyon is szükségünk van rá. Csak éppen adjunk el mindent. Ahogy Romániában tették. Közben minősítgetnek minket. Lefele. Bárhogy is állunk, bármilyen kemény legyen is a reformok sora, a minősítés sosem a pozitív irányba történik. Bóvlik lettünk. De ki(k)nek a szemében? Akik az amerikai Kongresszus pénzügyi bizottsági vizsgálata előtt csupán annyit tudtak nyilatkozni, hogy "Ez kérem, csak egy vélemény. Nem kell komolyan venni és ránk hallgatni!"

 

Közben Portugáliát magasztalják a végrehajtott kezdeti pénzügyi reformok sikeressége miatt... no, azért azt se feledjük, hogy éppen a kormányfőjük jelentette be (2012.01.21.), hogy már csak hetek választják el Portugáliát a görög sorstól és egyelőre nem, hogy a kiutat, az előrét sem látják...

 

Az persze senkit sem zavar egy percig sem, hogy a korábban (mondjuk úgy 20 éve) felvett hiteleket már régen visszafizettük, csak valamiért mindig marad egy kicsi.. ami nagy. Egyre nagyobb és több. Ezt uzsorázóéknál nemes egyszerűséggel rodázásnak hívják, s hazánkban a Btk. is bünteti. Az EU és az IMF nem. Ők szeretik. Mert ebből élnek.

 

A strassbourgi Európai Parlamentben azért vannak jópáran, akik szimpatizálnak velünk e vészterhes időkben (pl. Írország, Litvánia, Lengyelorzág, Románia, Belgium stb.), mert józan ésszel felismerték, hogy ezek a törvényi részletkérdéseken való "szőrözések" már valójában nem is a magyar gazdaság állapotáról vagy a reformfolyamatok támogatásának pénzügyi kérdéseiről szólnak, hanem a névtelenségbe burkolózó (de azért jól ismert politikai irányvonalat képviselő) szerzők külső támogatáskeresésének szomorú színdarabjáról. Nem csak nemzeti szinten. Globális szinten, ahol már jól látszanak az egyre dagadó Európai Unió mélyen tátongó sebei. Ráadásul a külföldi sajtóvisszhangok alapján (így pl. Al-Jazeera) további olyan államok is kifejezték szimpátiájukat, amelyeknek nem éppen a legjobb pajtásuk sem Amerika, sem az IMF. Viszont pénzük van, olajuk van. Rengeteg. Termőföldjük annál kevesebb.

 

És ekkor érkeztünk el oda, hogy gondolkodjunk egy kicsit másképp és vegyük a puszta gazdasági érdekeket! (Nem mintha az EU vagy bárki, aki éppen a torkunkat akarná elvágni, nem ezt tenné...!)

 

Élelmiszer- és ivóvízválság van sok helyen, ahol még nincs, ott majd 1-2 évtizeden belül lesz. Ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája nem csak az éhező Afrika, India vagy Bangladesh, hanem a fejlett európai államok "ipari" élelmiszerei. Soha annyi állományjavítót, térfogatnövelőt, ízfokozót, mesterséges aromát, mesterséges szinezőanyagot, stabilizátort és ki tudja még mit nem adtak el, mint napjainkban. S a fogyasztó veszi is, mint a cukrot! Mert egyfelől nincs helyette más, másfelől pedig jó, ha cukrot venne, de már abból is csak az izomerjét (izo-cukor vagy izo-glükóz) kapja.

 

(Csak érdekességképpen, hogy egyes eper ízű tejtermékek lehet, hogy nem is láttak soha zamatos epret/szamócát, mert létezik egy ausztráliai fafajta, amelynek kérgéből eperízű kivonatot tudnak nagy mennyiségben iparilag előállítani! De ne borzasszunk el senkit ilyen durva példával, a szőrös disznóparéj magja véletlenül nagyon hasonlít a mákra, s 30%-ig keverve a fogyasztó észre sem veszi a különbséget... - már, ha nem tanult valaha növénytant és nem tudja kiszúrni a zacskóban.)

 

A válság fenyegető közeledtét felismerve néhány élelmesebb (és tehetősebb) fejlett állam egyre intenzívebben vásárol a harmadik világban, főként Afrikában termőföldeket, hogy állampolgáraikat még jókor bebiztosítsa, ha eljő a baj. Ha másra nem is, de azért oda kellene figyelni, vajon mi célból vesz pl. Japán, Szaud-Arábia, Kuwait vagy éppen Oman egyre nagyobb termőföldeket Afrika szívében? Nem tudják hova költeni a pénzüket? Lehet. De azért lássunk a dolgok mögé egy kicsit...!

 

Évtizedekig tanították nekünk, hogy Magyarország agrár ország. Kiváló adottságokkal. Ez így is van. A világ élvonalába tartozunk a megművelhető földterület arányával (66,2%), s az átlagos termőföld potenciálunk - a nagy arányú és egyre erősödő ütemű földkivonások (itt: telekkisajátítások, autópályák, lakóházak, zöldmezős ipari beruházások stb.) ellenére is - még ma is igen jelentős. Majd az '50-es évek végétől, a nagy iparosítással egy időben már szemlesütve csak "agráripari" ország lettünk, hogy felzárkózzunk a fejlett Nyugat mögé, végül napjainkra a 3,5%-os GDP-ből való részesedéssel már "iparivá" fejlődtünk.

 

De van saját iparunk? Van... valahol biztosan... Ezt felismerve, a Kormány is kezdi deklarálni (lásd. Darányi terv), hogy kéne valamit kezdeni magunkkal, a földjeinkkel, meg a munkanélküli, korábban a mezőgazdaságból megélő vidéki népességgel. (Hangsúlyoznám, aki korábban ebből élt! Nem pedig a lázálomban született 300.000 újdonsül biogazdálkodó projekt alanyaival, akik tehenet sem láttak még életünkben 2 m-nél közelebbről!)

 

NEM kell eladnunk senkinek semmi, földet pláne nem! De az abból megtermelt terméket igen. És pont itt lenne az a gazdasági potenciál, amit nem igen keresünk még ma komolyan. Mert nekünk Európához kell tartoznunk! "Európaiak vagyunk." - Nem mellesleg Európa és nemzetei még a történelem homályában sem voltak, amikor az első kalandozó törzsi csapatok már át-átlépték a Kárpátok hágóit... és mi már aktív kereskedelmet folytattunk mind az akkori kor népeivel. Akkor ők voltak azok, akik "számítottak". Ők meg számítottak ránk!

 

De a korokkal a népek, nemzetek is változtak és most "idegen testként" próbálnak minket kezelni Európában. Kettős mércével mérnek, ahogy azt sokszor bemutatták már. De miért? - Csak nem azért, mert mi a csonka egyharmadon is többször lábra tudtunk állni? - Ahogyan a parlamenti pour parler-ban egy skót képviselő fogalmazott: "nem kellene a magyarokat bántani, mert őket egyszerűen nem lehet legyőzni! Ezt a történelem is bebizonyította már."

 

Vagy azért, mert sem nyelvünkben, sem kultúránk gyökereiben nem tartozuk szorosan a minket körbevevő államokhoz - sokszor azért elmondhatjuk, hogy "hála a Jóistennek!" -, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy az erőszakosan elvett saját írásrendszerünkkel megfejthetőek a sumér ékírások vagy egyes kínai írásjelek szoros hasonlóságot mutatnak a rovásírás karaktereivel (vö.: Varga Csaba írásai!).

 

Az okok keresése itt és most teljesen felelsleges!. Adva van egy helyzet, ehhez kell(ene) alkalmazkodnunk és alakítanunk a politikánkat!

 

A radikális Jobbik "szakadjunk el Európától!" - törekvése megfelelő háttértámogatás nélkül teljesen értelmetlen felvetés. Ugyanakkor, ha felismerjük az előbbiekben már említett folyamatok jelenlétét, akkor ebből előnyt tudnánk kovácsolni. Hiszen a KÉPLET EGYSZERŰ: vannak problémák, még ha erről nem is veszünk még tudomást. Mondjuk világméretűek. És ha nemzetek mozognak a bajok orvoslására (lásd. földvásárlás), akkor arra oda kéne figyelni!

 

És mi pont olyan adottságokkal rendelkezünk, ami enyhíthet ezen sok nemzet számára. Nem kell eladni semmit (vegyük Izrael példáját, ott senki nem vehet földet, mert a föld = Isten jelenléte, csupán 99 évre bérelheti), csak munkát, munkahelyet és ismételten magas színvonalú képzéseket teremteni (a megbukott bolognai folyamat helyén), majd, amikor anyagi kérdésekről, készenléti hitelmegállapodásokról megyünk tárgyalni, akkor előtte kész tervekkel felfegyverkezve a térképet 180 fokkal megfordítani. Szerintem ez azért nem annyira bonyolult feladat...


Szun-ce (pinyin átiratban: Sun Zi vagy Sun Tze) életéről meglehetősen kevés információ maradt fent a történeti krónikákban. Feltehetően Wu állam szülötte volt és kb. i. e. 544 – i. e. 496 között élt. "A háború művészete" című munkája hívta fel rá Helünek, Wu állam királyának figyelmét. Helü felismerte, hogy Szun-ce olyan ember, aki tudja hogyan kell a hadsereget irányítani és kinevezte őt tábornokának. Remek hadvezéri képessége révén több államot is meghódított. A korabeli beszámolókra támaszkodva feltételezhető, hogy Szun-ce sem élte túl uralkodóját, aki egy Yue elleni vesztes csatában szerzett sérüléseibe halt bele.

 

Szun-ce "A Háború művészete" című könyve stratégiai tanácsokat adott a kor hadvezetőinek majd két és félezer évvel ezelőtt. Tanításának erejét mutatja, hogy az általa megfogalmazott gondolatokat a modern kor vállalatvezetői sikeresen ültették át napjaink üzleti stratégiáiba. Ennek legnyilvánvalóbb formája az üzleti intelligencia (BI) egyik speciális ága a komplex versenytárs-elemzés (Competitive Intelligence, CI), amely a vállalati döntéshozókat azokkal a szükséges alapvető üzleti információkkal látja el, amelyekkel sikeresen meg tudják vívni a saját háborúikat napjaink harcmezein. Tény az is, hogy az információszerzés leghatásosabb eszköze az internet, amely olyan robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, ami gyökeresen megváltoztatta mind az üzleti folyamatokat, mind az üzleti stratégiákat.

 

Az üzleti életben axióma, hogy a hatékony és jól irányított erőforrás-tervezés egy vállalat számára lehetővé teszi, hogy kiaknázza a számára elérhető versenyelőnyöket, így 1) a hatékony erőforrás-felhasználással és a személyi költségek racionalizálásával lefaragja a működési költségeket, valamint 2) a kompetenciák körültekintő elosztásával és használatával a már meglévő ügyfeleit megtartsa, illetve újabbakat szerezzen. Ezek a versenyelőnyök egyre hangsúlyosabbakká válnak egy versenyhelyzetben lévő gazdasági környezetben, ahol a vállalatok egyre kiélezett harcot vívnak a megmaradásért, valamint a piaci jelenlét erősítéséért.

 

A piaci szegmensek helyes felmérése, a versenytársakról, termékeikről és árképzési stratégiáikról való adatgyűjtés és feldolgozás, illetve az adott termékek jó pozícionálása legalább olyan kihívás ma, mint egy hadsereg győzelemre segítése évszázadokkal ezelőtt. Szun-ce könyvében kiemelkedő helyet foglalnak el ezek a fogalmak, mint csalás, döntő csapás, minőségi vezetés, vagy információgyűjtés.

 

csalás:

„A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget)…

minőségi vezetés:

„Az (a hadvezér) tehát, aki előrenyomulván nem a hírnevet keresi, visszavonulván pedig nem retteg a büntetéstől, hanem csak a nép védelmezésére és uralkodója igazi érdekeire gondol, az a fejedelemségnek valóságos drágaköve.”

döntő csapás:

„A győztes, ha csatát vív, olyan, mint az ezer zsen magasból a mélybe zúduló vízesés.

információgyűjtés:

„… aki nem ismeri az egyes fejedelmek terveit, az nem tud jó előre szövetséget kötni velük; aki nem ismeri a hegyi erdők, szakadékok és mocsarak terep-formáját, az nem tudja előrevezetni a hadseregét;”

 

Az itt felsorolt fogalmak jórészt a hadviselésre vonatkoznak, ezeket napjainkban sokan az üzleti életben is alkalmazzák. Napjaink vállalatvezetőinek – akik A Háború művészetének gondolatiságát a mindennapokba átültetik –, szóhasználatában a piacgazdaság a harctér, a versenytársak az ellenségek, az uralkodók a részvényesek, illetve a hadvezér a menedzser. E gondolat alapján a komplex versenytárs-elemzés elsődleges feladata, hogy cselekvésre ösztönző (cselekvést kiváltó) eszközöket adjon a vezetők kezébe a sikeresebb döntéstámogatás érdekében.

 

Az erős piaci jelenlét a nagyvállalatoknak folyamatos pozícionálási kényszert jelent a vezetés számára. Az eredményes működéshez nélkülözhetetlen eszköz a komplex versenytárs-elemzés, amely megbízható, naprakész információs adatbázis meglétét és annak kezelését igényli. Ezt szem előtt tartva kísérletet teszünk arra, hogy olyan tudásalapú döntéstámogató módszereket dolgozzunk ki a vezetésnek, amelyek egyfelől újdonságnak számítanak, másfelől hatékonyan hozzájárulnak a tudatos komplex versenytárs-elemzés hatékonyságának javításához.

 

A versenytárs-elemzési intelligencia (competitive intelligence, CI) új alapot nyert azáltal, hogy elmozdulás történt a versenytársakról gyűjtött és tárolt információk tradicionális taktikai megközelítésétől az széles indikátor rendszerek gyűjtése és vizsgálata irányába. A CI-vel kapcsolatos újabb megközelítés kiemeli azt, hogy azonosítani kell azokat a változásokat, amelyek időben tartalékot biztosítva nagymértékű eltolódást sugallnak a jövőre nézve, érthető/világos információkat adnak a külső környezetről, amelyek jelentősen alakítják a vállalkozás stratégiai fejlődését. A legtöbb példában a versenytárs elemzési funkciók azonban még mindig a legfőbb versenytársak viselkedésének motitorjára vonatkoznak, ám egyre nagyobb jelentőséget kap ez a vállalat minden területén.

 

A CI tevékenységben egyre jelentősebb szerep jut a piaci (működési környezetre vonatkozó) információk begyűjtésére, elemzésére és a vállalat versenyképességét, illetve piaci pozícióját alakító stratégiai döntési javaslatok megformálására azon üzleti tevékenységekben, amelyek a legtöbb gazdasági hozzáadott értéket jelentik az adott vállalt számára. Több tényező is rákényszeríti a vállalatokat arra, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítsanak a versenytársak elemzésére (a CI-re). Ilyen tényezők többek között:

 

Üzleti tranzakciók fokozott üteme – A technológia fejlődés drámaian felgyorsította a tranzakciós folyamatokat és a vállalatokat arra kényszeríti, hogy egyre több projektet egyre kevesebb vagy szűkösebb erőforrással valósítsanak meg. A gyors ütemű modern üzleti élet gyors döntéshozatalt igényel. Ez az új üzleti környezet csak hatékony menedzsmenten és komplex versenytárs-elemzési intelligencián alapulhat, illetve valósulhat meg.

 

Növekvő mértékű globális verseny A növekvő globális piacok tele vannak globális versenytársakkal, ami a világgazdaság intézményesülésének az eredménye. A CI segít az új és már meglévő versenytársakat időben felismerni, azok lépéseit nagy pontossággal felmérni és hatékony menedzsmenttel párosulva proaktívvá tenni a vállalatot.

 

Agresszív létező verseny a növekvő piaci környezet az iparosodott országokban egy kiforrott világméretű piaccal párosul, ami még inkább kiélesíti a vállalatok közötti versenyhelyzetet. Ez a vállalatokat arra kényszeríti, hogy agresszíven növeljék piaci részesedéseiket a versenytársaik kárára – megtalálva és kihasználva azok gyengeségeit. A CI segítséget nyújt a versenytársak lépéseinek megelőzésében, hozzásegítve a vállalatokat ahhoz, hogy proaktívan szabályozzák az új fejlesztéseket.

 

Globális politikai és gazdasági változások a politikai és gazdasági változások üzletekre gyakorolt hatásainak masszív kihatásai megkövetelik a világ (és ezzel együtt a vállalatok működési környezetének) szocio-ökonómai kondícióinak folyamatos és aprólékos vizsgálatát (monitoringját). Például az olyan üzleti vállakozásokban, mint a rohamosan fejlődő telekommunikció vagy a légi közlekedés a deregulációk új szereplőket vezetett be a már meglévő piacra, amely tovább élesíti a vállalatok közötti versenyhelyzetet. De ugyanailyen hatással van a pénzügyi szektor globalizációja is, hiszen a fejlődő vagy harmad világ országaiból kiindult pénzügyi válság megrengette a pókhálószerűen összekapcsolt (nemzet)gazdaságokat az egész bolygó pénzügyi piacain.

 

Gyors technológiai változások ha szigorúan csak politikai változásként tekintjük a piacok folyamatos változásait, az új technológiai megoldások új lehetőségeket és új megoldásokat is nyújtanak egyszerre. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok ki tudják használni ezeket a lehetőségeket, nyomon kell követniük az új technológiák kínálta előnyöket nem csupán a működési környezetüket jelentő országokban, hanem az egész világon mindenütt.

 

A komplex versenytárs-elemző intelligencia alavetően négy elemből épül fel:

  1. Az igények meghatározása
  2. Adatgyűjtés
  3. Az adatok elemzése
  4. információterjesztés

 

Amint azt az előbb már láttuk, a felgyorsult technológiai változások egy folyamatos és egyre gyorsabb ütemű változásokat idéznek elő a világgazdaságban, miközben ennek eredményeképpen az egyes szektorokban a versenytársak száma is növekedik. Egy ilyen működési környezetben csak azok a vállalatok lesznek (lehetnek) sikeresek, amelyek következetesen új tudást hoznak létre, és a vállalaton belül széles körben terjesztik is azt, majd azonnal felhasználják új technológiák és/vagy termékek kifejlesztéséhez. Ezek a tevékenységek határozzák meg a tudásalapú vállalatot, amelynek egyik legfontosabb feladata a folyamatos megújulás.

 

Az innovatív vagy kreatív munkához magas szintű önállóságra van szükséges, ahol központi szerepe van az egyénnek. Szemben a tömegtermeléssel, a tudásvállalatban a specializált tudásnak, a képességnek és az egyéniségnek az értéke révén a „tudásmunkás” nehezen pótolható. A tudásalapú vállalatnál a legnagyobb értéket a munkavállaló fejében megtalálható tudás jelenti. A fejlett piacgazdaság tudásalapú vállalati menedzsmentjének hagyományait nagymértékben az „információ, mint feldolgozó gépezet” felfogás határozza meg.


Az egyetlen hasznos tudás szabályszerű és szisztematikus – mennyiségi adat, egyetemes elvek stb. Az új tudás értékének mérése számszerűsíthető, amely megmutatkozik olyan működési eredményekben, mint például a hatékonyság növekedés vagy az alacsonyabb költséghányad. A japán megközelítés lényege ezzel szemben az, hogy az új tudás kialakítása nem csupán az információ „feldolgozásának” kérdése, legtöbb esetben a dolgozók meglátásainak, intuícióinak és előérzeteinek feltérképezésétől függ. A tudásvállalat ideálokról és ötletekről is szól, amely a folyamatos megújulást ösztönzi, az új tudás létrehozása a vállalat és a dolgozók újjáalakítását jelenti. A tudásvállalatban, az új tudás kialakítása valójában egy létforma, amelyben mindenki „tudásmunkás”, és a folyamat középpontjában a személyes elkötelezettség, valamint a munkatársak vállalatokkal szemben érzett azonosságtudata áll.  A tudásvállalat elsődleges tevékenysége a humán erőforrás tudásának hozzáférhetővé tétele, amely a szervezet minden szintjén megvalósítható. A tudásvállalat abban különbözik a hagyományos vállalatoktól, hogy a vállalat piaci értékét tekintve, a tárgyiasult tőke részaránya alacsony. A tárgyiasult tőke szerepét a nehezen mérhető, a számvitel számára láthatatlan tudástőke veszi át.

 

Egy tudatos menedzsment program (mint pl. egy vállalat CI programjának) kialakításakor a vállalati tudástérkép létrehozása az első feladatok közé tartozik. Ennek egyik megvalósítása formája a benchmarking, amely része a tudásmenedzsmentnek, hiszen a benchmarking a jelen helyzet felmérésére szolgál, ezen alapszik a tudásmenedzsment. A benchmarking által létrehozott adatokból épülnek fel a ma létező vállalati tudásmenedzsment rendszerek, amelyek cégenként is változhatnak. Ilyen rendszerek pl.: a ConOrg, a DoctuS, az IAM vagy a BSC-modell.

 

 

A TANDERA Tervező Csoport CI programja a kis- és középvállalkozások számára

 

Az előbbiekben bemutatott CI áttekintése is mutatja, hogy mekkora piaci lehetőséget, egyben milyen nagy kihívást is jelent a vállalkozások számára a cégben meglévő kompetenciák és ismeretek számbavétele. Általánosságban azonban elmondhatjuk, hogy a TANDERA Tervező Csoport által kidolgozott módszertani lépésekkel Ön is képes lehet vállalatának tudásalapú kompetencia-menedzselésére. Ennek során kiindulásként a vállalati menedzsmentjének, a hatóságok és/vagy egyéb szakértői csoportok képviselőinek aktív közreműködéséve elkészítjük a vállalata erőforrás auditját.

 

A vállalat erőforrás auditja azt jelenti, hogy beazonosítjuk és meghatározott csoportokba sorolva (számszerűsítve) bemutatjuk, hogy az adott pillanatban mennyi és milyen minőségű erőforrás áll a vállalat rendelkezésére. A vizsgálat eredményéből megrajzoljuk a vállalat potenciál térképét (ez része a Struktúrált Potenciál Analízis programunknak).


A piac változásai miatt könnyen előfordulhat, hogy a versenypozíciót korábban javító magkompetenciák később megszűnnek versenyelőnyként funkcionálni (pl. a versenytársak is kifejleszthetnek hasonló kompetenciákat). A magkompetencia szakismeretekből és technológiákból összeálló, versenyelőnyt nyújtó speciális szaktudás, amelynek felismerését, menedzselését és növelését hatékony programokkal tudjuk segíteni.

 

A komplex CI alapját nyújtó információgyűjtés és -feldolgozás folyamatában segítünk Önnek, hogy hatékonyan tudja javítani vállalkozása piaci esélyeit és proaktívvá váljon működése folyamán.

 

Amennyiben érdeklődik szolgáltatásunk iránt, kérjük írjon nekünk az info@businessmanagement.hu címre és mi elkészítjük Önnek a személyre (vállalkozásra) szabott cselekvési tervét!


Hogyan határozható meg optimálisan egy cég értéke?

 

Egy vállalkozás értékének meghatározásakor igen nagy gondossággal kell eljárni, ugyanis mind az alulértékeléssel, mind a felülértékeléssel hatalmas károkat okozhatunk mind a vevőnek, mind pedig az eladónak. Így legfontosabb kérdés az, amit tisztáznunk kell: „Mit is jelent egy cég alul- vagy felülértékelése?” – Ez minden esetben attól függ, hogy az adott vállalkozás értékét ki határozza meg és kinek?

 

Alapesetben egy cég értéke egy fejjel lefelé fordított piramissal ábrázolható. A legkeskenyebb részt a számviteli irányelveknek megfelelő, a könyvelésben szerepeltetett adatok – a kontrolling fogalom tára szerinti tangible eszközök és források - adják.

 

A piramis következő sora a kontrolling tevékenység keretében már hozzátett ügyféltőke, szervezeti tőke és kompetenciák – mint intangible eszközök  –, valamint ezek forrásai, úgymint a láthatatlan saját tőke, illetve a munkavállalókkal szembeni feltételes kötelezettségvállalások – összefoglalóan intangible források –, amelyek együttesen jelenítik meg az adott cég értékét.

 

Az értékelésnél külön problémát jelent az, hogy egy potenciális leendő befektető számára vannak olyan értékek, amelyeket ezekből a számokból sem tudunk számára pontosan láttatni. Mert számára a cégben rejlő (már meglévő, de nem látszó) további, vagy csupán később megjelenő potenciál hiányzik. Ez arra a racionális befektetői logikára vezethető vissza, hogy az adott vállalkozás megvásárlásával lekötött pénzt mindenki mihamarabb szeretné „kitermeltetni”, így minden befektető tudni szeretné pontosan, hogy mekkora az adott vállalkozás tőkemegtérülési ideje és ezt milyen termelési volumennel, valamint milyen eszköz-ellátottsági szinttel képes megvalósítani.

 

Ezt a nem látható értéket csak a jövőre nézve lehet értelmezni és számszerűsíteni is, mivel ez maga az adott vállalkozás jövőbeni potenciálja, amely bár múltbéli teljesítményméréseken alapul, de már számításba veszi a meglévő kapcsolati hálók értékét, kibővítve azt a még csak ötlet szinten létező fejlesztési eredményekkel – vagyis igyekszik számításba venni az új tulajdonos által majdan előállított hozzáadott értékeket is.

 

A Célirányos Vállalkozásfejlesztésen belüli potenciálszámítással már képesek vagyunk egy vállalkozás értékét úgy meghatározni, hogy egyfelől a vevő (illetve befektető) számára egyértelműen láthatóvá válik ez a cégvásárlás (tőkelekötés) számára reális áron történt, másfelől az eladó is megkapja cégéért azt az értéket, amelyben az ő képességeivel realizált hozzáadott érték megjelenik. Összességében ezzel kerül optimum helyzetbe az adás-vétel mindkét fél számára.